Csikászok és Pákászok
Gyakran esik szó a bozótmívesség első hazai művelőiről a pákászokról és a csikászokról, de kik is ők és mivel foglalkoztak?
A leírások szerint a pákászat a 18-19 században élhette fénykorát, olyan családokat képzeljünk el akik a mocsarakban nád és föld kunyhókban laktak, folyamatosan vándoroltak halakban és vadakban gazdagabb vidékeket keresve. A legnagyobb pákászok és csíkászok által lakott láp és mocsár vidék az Ecsedi-láp volt. A pákászok neve is a gyűjtögető életmódjukból származik, a gyékény pelyhes buzogányát is gyűjtötték melynek neve pák, akkoriban ezt a pelyhet párnák, dunyhák kitömésére és élesztékként használták tűzgyújtáshoz. A csikászok a két mocsári hal féle a réti csík és lápi csík fogásáról kapták a nevüket, életmódjuk nagyon hasonló gyűjtögető, vadászó halászó életmódot folytattak. Az asszonyok az általuk gyűjtött pákkal, gyógynövényekkel, piócákkal és madártollakkal járva házaltak a falvakban, főként lisztre cserélve azokat. A csikászok által fogott halak pedig a környéken értékesítették, a csíkhal különösen fontos böjti tápláléknak számított. Eközben a férfiak a mocsarat járták, két vagy háromágú botjuk és a bocskoruk alá gyékényből font tányérforma segítette őket abban, hogy ne süllyedjenek el az ingoványban.
Szigonnyal, varsával és vejszével halásztak, a vejsze nem más, mint egy nádból font útvesztő, amit a halak vonulásának irányában helyeznek el, az ebben eltévedt zsákmányt pedig szákkal merítették ki. Csapdákkal madarakat fogtak, néhányan méhészkedtek és solymászkodtak. Télen a gyékényből font kosaraikat cserélték arra amire éppen szükségük volt.
Róluk tényleg elmondható, hogy minden eszközüket a természet által biztosított forrásokból készítették. Kanaluk kagylóból készült, villájukat nádból vagy a kanalas gém csőréből formálták, edényeik lopótökből készültek. Tüzet acéllal, kovával és taplóval gyújtottak, a taplón kívül élesztéknek a már említett pák-ot is használták. Az életmódjuk kialakulása során szerepet játszott, hogy akkortájt a folyóink még nem voltak szabályozva, ezért nagy kiterjedésű mocsaras, árvizes területek jöhettek létre. A pákászok a szegényebb, föld nélküli parasztok közül kerültek ki, akik távol a falvaktól nyugodtabban élhettek a mocsárban. Ezen a helyen a földesúr sem háborgatta őket bár megkövetelte tőlük, hogy az általuk gyűjtött termények egy részét átadják.
Mint azt hallhattátok őseink még tudtak úgy élni, hogy minden a természet által elérhető eszközt és erőforrást felhasználtak arra, hogy nem csak életben maradjanak, de szerény, ámbár élhető környezetet teremtsenek a családjuk számára. A pákász és csikász életforma nem azért halt ki mert ezek az emberek egyszerűen eltűntek hanem azért mert a környezetünk átalakítása miatt és itt ebben az esetben a folyók szabályozására, a mocsarak lecsapolására gondolok, megszűnt az életterük. Ilyen példa az Ecseri-láp 1895-es lecsapolása, ami miatt nem csak a pákászok és a csikászok tűntek el, de a láp élővilága is komolyan megsínylette. Ezen folyamat játszódik le ma is a természetben, amikor erdőket írtunk ki azért, hogy az így felszabadult területeken termőföldeket hozzunk lére az exponenciálisan növő emberiség táplálék szükséglete miatt. Ennek következményeként pusztulnak ki a olyan állatok amiket gyermekeink, unokáink már csak állatkertekben, rezervátumokban láthatunk, vagy tűnnek el olyan növényfajok amiket már csak arborétumban láthatunk. Tiszteljük a természetet, mert lehet, hogy eljön az-az idő, amikor csak az őseink által megszerzett ismereteket újra felhasználva tudunk életben maradni a természet erőforrásait használva.
Juhász Ákos
