Tűz – Fat wood (vagy fokla) és a Tollas ág

Fat wood (vagy fokla)

Kitűnő élesztékként tekintünk még az úgynevezett fat wood-ra (más nevén világító szilánk, zsíros fa, vagy foklára). Mint sok mást, ezt is használták már őseink is. Egészen az 1950-es évekig járták a falvakat és a városokat az úgynevezett zsírosfa árusok. A fokla nem más, mint a fenyőfa gyantával jól átitatott része. Ez lehet a gyökere, egy darab a törzséből vagy egy ágcsonk. Az utóbbi a legkönnyebben megszerezhető része a fának, ezért ez a legáltalánosabban ismert fatwood forrás.

Tollas ág

Következő élesztékünk a tollas ág (egyes helyeken tollasbotnak nevezik). Ez nem más, mint az erdőkben sok helyen megtalálható elszáradt (akár kívülről nedves) faág belsejének felhasználásával készült éleszték. Még nagy esők után is az elszáradt faágak belső része száraz marad. Késünket, vagy baltánkat felhasználva hasítsuk azt hosszanti irányban hasábokra (vastagságtól függően 4-6 darabnál ne többre, mert olyan vékonyak lesznek, hogy nem tudunk rajtuk tollat faragni). Támasszuk meg az ág egyik végét a földön és késünket annak élszögének megfelelően tartva, lassú mozdulattal indítsuk meg a föld irányába. Ha jól csináljuk, akkor lehelet vékony szeleteket tudunk a fából vágni. Mielőtt végig érnénk a vágással a fadarab teljes hosszán, hagyjuk abba a mozdulatot. A tollas ág akkor van jól elkészítve, ha a vékony szeletek felpöndörödnek, és a fadarabon maradnak. Ha túl vastag /nagyméretű szeleteket gyártunk, azok nem fognak tudni meggyulladni. A jó tollas ág elkészítésének titka a sok gyakorlás és az éles kés.

Juhász Ákos és Heim Tankréd

Megjelent a Kaliber Különszám 2017 Ősz (31.) magazinban.