Csikászok és Pákászok

Gyakran esik szó a bozótmívesség első hazai művelőiről a pákászokról és a csikászokról, de kik is ők és mivel foglalkoztak?

A leírások szerint a pákászat a 18-19 században élhette fénykorát, olyan családokat képzeljünk el akik a mocsarakban nád és föld kunyhókban laktak, folyamatosan vándoroltak halakban és vadakban gazdagabb vidékeket keresve. A legnagyobb pákászok és csíkászok által lakott láp és mocsár vidék az Ecsedi-láp volt. A pákászok neve is a gyűjtögető életmódjukból származik, a gyékény pelyhes buzogányát is gyűjtötték melynek neve pák, akkoriban ezt a pelyhet párnák, dunyhák kitömésére és élesztékként használták tűzgyújtáshoz. A csikászok a két mocsári hal féle a réti csík és lápi csík fogásáról kapták a nevüket, életmódjuk nagyon hasonló gyűjtögető, vadászó halászó életmódot folytattak. Az asszonyok az általuk gyűjtött pákkal, gyógynövényekkel, piócákkal és madártollakkal járva házaltak a falvakban, főként lisztre cserélve azokat. A csikászok által fogott halak pedig a környéken értékesítették, a csíkhal különösen fontos böjti tápláléknak számított. Eközben a férfiak a mocsarat járták, két vagy háromágú botjuk és a bocskoruk alá gyékényből font tányérforma segítette őket abban, hogy ne süllyedjenek el az ingoványban.

Szigonnyal, varsával és vejszével halásztak, a vejsze nem más, mint egy nádból font útvesztő, amit a halak vonulásának irányában helyeznek el, az ebben eltévedt zsákmányt pedig szákkal merítették ki. Csapdákkal madarakat fogtak, néhányan méhészkedtek és solymászkodtak. Télen a gyékényből font kosaraikat cserélték arra amire éppen szükségük volt.

 

 

Róluk tényleg elmondható, hogy minden eszközüket a természet által biztosított forrásokból készítették. Kanaluk kagylóból készült, villájukat nádból vagy a kanalas gém csőréből formálták, edényeik lopótökből készültek. Tüzet acéllal, kovával és taplóval gyújtottak, a taplón kívül élesztéknek a már említett pák-ot is használták. Az életmódjuk kialakulása során szerepet játszott, hogy akkortájt a folyóink még nem voltak szabályozva, ezért nagy kiterjedésű mocsaras, árvizes területek jöhettek létre. A pákászok a szegényebb, föld nélküli parasztok közül kerültek ki, akik távol a falvaktól nyugodtabban élhettek a mocsárban. Ezen a helyen a földesúr sem háborgatta őket bár megkövetelte tőlük, hogy az általuk gyűjtött termények egy részét átadják.

Mint azt hallhattátok őseink még tudtak úgy élni, hogy minden a természet által elérhető eszközt és erőforrást felhasználtak arra, hogy nem csak életben maradjanak, de szerény, ámbár élhető környezetet teremtsenek a családjuk számára. A pákász és csikász életforma nem azért halt ki mert ezek az emberek egyszerűen eltűntek hanem azért mert a környezetünk átalakítása miatt és itt ebben az esetben a folyók szabályozására, a mocsarak lecsapolására gondolok, megszűnt az életterük. Ilyen példa az Ecseri-láp 1895-es lecsapolása, ami miatt nem csak a pákászok és a csikászok tűntek el, de a láp élővilága is komolyan megsínylette. Ezen folyamat játszódik le ma is a természetben, amikor erdőket írtunk ki azért, hogy az így felszabadult területeken termőföldeket hozzunk lére az exponenciálisan növő emberiség táplálék szükséglete miatt. Ennek következményeként pusztulnak ki a olyan állatok amiket gyermekeink, unokáink már csak állatkertekben, rezervátumokban láthatunk, vagy tűnnek el olyan növényfajok amiket már csak arborétumban láthatunk. Tiszteljük a természetet, mert lehet, hogy eljön az-az idő, amikor csak az őseink által megszerzett ismereteket újra felhasználva tudunk életben maradni a természet erőforrásait használva.

Juhász Ákos

Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért. További információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close